Az oltásellenesség narratívája
Az oltásokat elutasítók gyakran egyfajta lebutított evolúciós-értelmezést használnak akkor, amikor elutasítják a kötelező oltásokat és rendszereket. Habár gyakran találhatóak náluk misztikus vagy vallási felhangok is, sokszor a 19. században kialakult szociáldarwinizmus rejlik érveik mögött („Az erős túlél”).”
Hogy megértsük ezt a következtetést, akkor tisztában kell lenni a nyugati politikai és társadalmi gondolkodással. Két komponensből áll össze ez: a világképből és az ideológiából. Előbbi a természet rendjét és az embernek abban elfoglalt helyéről alkotott elképzelését foglalja magában. Tehát az alkotja, amely „létezik”: a társadalmi valóságot egy nézőpontból (természet, emberi természet és idő viszonya). Az ideológia ellenben a miért kérdésre ad választ és hogy az előbb említett viszonyok hogyan alakultak ki. Egyszerre három tulajdonságát különböztethetjük meg. Van egy leíró, deskriptív eleme, amely a társadalmi és fizikai viszonyok magyarázatára szolgál. Általában van egy kritikai eleme is, amely előbbiek elutasítására szolgál (ebbe a sorba tartozik az is, amikor egy másik megoldást vagy magyarázatot javasol ezek helyett). Van egy előíró, preskiptív része, amely azt fejti ki, hogy minek kéne lennie ezek helyett. Elkülöníteni a leíró és az értékelő elemeket az ideológiák esetében nagyon nehéz és nagyfokú változatosságot is mutatnak. Mindenesetre szerves részei az általunk ismert ideológiáknak. A világképpel való konzisztenciájukkal kapcsolatban nem jelenthető ki ilyen általánosan. Különösen a szélsőséges ideológiák tesznek egyenlőségjelet a természeti jelenségek és az emberi kapcsolatrendszerek között, ugyanazokkal a mechanizmusokkal magyarázva azokat.
A szociáldarwinizmus világképeként így az evolucionalizmust határozhatjuk meg, mint filozófiai felfogást. Ez nem annyira a darwinizmus, pláne nem az új szintézis szigorúan tudományos elméletét kell értenünk, hanem annak egy nagyon korai értelmezését. Nem is annyira Darwin szerepét kell kiemelnünk, hanem Malthusét és Lamarckét. Előbbinek a túlnépesedéssel kapcsolatos nézeteit, utóbbinak a szerzett tulajdonságok öröklődését illetően. A világkép szerves részét képezi a viktoriánus társadalomfelfogás, annak is elsősorban a jingoizmus, a gyarmatosítás és a világ szigorú hierarchiában való értelmezése.
A szociáldarwinizmus ideológiája ezt alapul véve a társadalmi viszonyokra alkalmazza a természetes kiválasztódás elvét, de nem a faj vagy a gének szintjén, hanem társadalmi csoportok, „nemzet” „rassz” vagy az egyének szintjén. Általában az előbbiekre való alkalmazása közismert. Malthus befolyására az ebbe való beavatkozást nem csak értelmetlennek, hanem „károsnak” tartja, amely végső soron kevésbé „értékes” egyének vagy csoportok előállításához vezet. Ezt pedig minden áron (hazugságok vagy erőszak árán is) meg kell akadályozni. Nem véletlen, hogy a szociáldarwinizmus – habár minden ideológia saját korának és társadalmának terméke – minden esetben egy radikális, szélsőséges ideológia.1
Valamilyen hasonló szerepet tölt be az oltásellenes politikai mozgalom Magyarországon is. A hazai viszonyok ismeretében nem véletlen, hogy ez elsősorban a radikális jobboldalt jelenti (egy időben egyik legjelentősebb tagja a mozgalomnak a Jobbik képviselő-jelöltje volt). Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden országban így oszlik meg a politikai oldalak között, ahogy nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a radikális csoportok elfogadják a hasonló nézeteket hangoztató oltásellenesek érveit. Magyarországon azért is ambivalens a viszony, mert a modern értelemben vett egészségügyi ellátórendszer – néhány előzménytől eltekintve – lényegében a proletárdiktatúra időszaka alatt alakult ki. Így az oltásellenes-mozgalom egyben modernizáció- és kommunistaellenes színben is feltűnik, amely utóbbi örökségével való viszonya a politikai erőknek finoman szólva is ambivalens (A Jobbik végül nem indította jelöltként és nem emelte be programpontja közé az oltásellenességet).
A radikális elméletekhez hasonlóan az oltáselleneseknél is megtalálható egy szigorú oppozíció és egy erős kiválasztottságtudat. Amely azonban elsősorban a szociáldarwinizmushoz köti őket, az a természet „misztifikálása”, a mindennapi tapasztalatokon és a tudományos elméleteken túl. Ehhez tartozik a modern orvoslás alapvetéseinek éles elutasítása, amelynek nem feltétlenül kellene az „alternatív módszerekhez” kapcsolódnia – például az USA-ban vallási alapon is lehetséges – de Magyarországon általában igen (éppen ezért az ezeket a módszereket áruló és ismertető internetes fórumok a kötelező oltások elleni fellépés legnagyobb támogatói).
1(a konzervativizmustól, liberalizmustól, szocializmustól és a „zöldektől” eltérően nincsen egy a társadalmi közép felé tendáló változata, az anarchizmushoz, sovinizmushoz hasonlóan (ez nem jelenti azt, hogy nem tehet szert jelentős társadalmi támogatottságra).
