Politikatudományielemzések

Manapság egyre népszerűbb Magyarországon is, hogy bizonyos politológiai és társadalomtudományi modelleket kitalált történetek elemzésére is felhasználnak.¹

Így van ez a geopolitikával is, amelyre én most példát szeretnék mutatni. Nem véletlenül esett Középföldére a választásom, mert Tolkien világa talán a legismertebb - elsősorban a filmeknek köszönhetően (bár én hangsúlyozottan a könyveket veszem alapul). Az egyik legalaposabban kidolgozott is, hiszen kitalálója egy híres nyelvészprofesszor volt, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Bevezetés és figyelmeztetés:

¹„Atyám, hozzámért! Atyám megállj!

Rám tette kezét a cserfa király!”²

(Goethe: Erlkönig, 1871, ford.: Dóczi Lajos)

Az alábbi elemzés humorisztikus és parodikus célzattal íródott. Nem volt célja, hogy senkit érzéseiben megsértsen vagy Tolkien irodalmi helyét kisebbítse. Ha valakit mégis sikerült, azért a szerző előre is elnézést kér. Minden hasonlóság a valóssággal csak a véletlen műve.

Arda világának ún. Negyedik koráról – mint az közismert – meglehetősen kevés megbízható forrás áll rendelkezésünkre. Különösen igaz ez Gondorra, amely még a Nyugatvégi Piros Könyv-ben is érintőlegesen szerepel és az általunk eddig ismert részei éppen eddig tárgyalják az eseményeket. Ezen fog változtatni abban a sűrű erdőben már évtizedek óta folyó ásatások, amelyek alatt valószínűleg Gondor romjai fekszenek. Mint ismeretes, az ásatásokat sok nehézség hátráltatja, amelyek egy részéről az abban részt vevők nem akarnak nyilatkozni. Azok a töredékek is, amelyek az évezredes fák gyökerei alól napvilágra és publikálásra kerültek, is fontos információkat szolgáltatnak a legendás I. Elesszár utáni időszakról. A tanulmányban szereplő forrástöredék egyszer már publikálásra került, de eddig még nem keltette fel a kutatók figyelmét homályossága és nehezen értelmezhetősége szerint valószínűleg I. Eldarion vagy valamelyik közvetlen utóda alatt. Pedig itt történik utalás arra, amire még a legszörnyűbb rémtörténetek is csak homályosan hivatkoznak és amiért anyáink mindmáig óvnak az erdők mélyétől, az ún. „fák bosszújára”. Az is biztos, hogy katonai célokra készült. Az ebben a korszakban divatozó nyelvezet azonban olyan kacifántos és nehezen fordítható, annyira elmerül a különféle szóképekben (amik jelentését mi már nem ismerjük), hogy értelmét nehéz lenne kihüvelyezni. Akkor is, ha nem ennyire töredékes. Mégis megkerülhetetlen, mert a „sötét kor”-t közvetlenül megelőző időszakra ez az egyetlen forrás, amit ismerünk (a fent említett, ámde „kortalan” folklór-elemek kivételével). Ezért kímélem meg Önöket az újbóli leközlésétől és inkább arra törekszem, hogy megvilágítsam Gondor helyzetét az ún. „Gyűrűháborúk” után, főleg ami a földrajzi-politikai viszonyok átalakulásában állt elő.

Geopolitikai helyzet

„Megölnek…bennünket a… zöldek.

Felfalnak… bennünket a… zöldek.

Megölnek… bennünket…ők.

Felfalnak bennünket… ők.”

(Leslie L. Lawrence (1998): Ahol a pajpaj jár. 91. o.)

A nem túl távoli múltban megjelent az LFG.hu-n magyarul is egy bejegyzés, amely Bombadil Toma lényét elemzi a Gyűrűk Ura Világában (A Legvénebb Apátlan: Bombadil Toma rémséges titka). A gondolatmenet egyik nagy hiányossága abban állt, hogy túlságosan a Megyére és az Öregerdőre koncentrált. Azonban mind a Szilmarilokból, mind a Babóból, mind a Gyűrűk Ura Trilógiájában a gonosz soha nem egyedül jár. Nem a „tucatminionok”-ra (balrogok, orkok, sárkányok, Gríma stb.) gondolok, hanem a majdnem hasonló erejű párosokra, akik néha egymás riválisai, néha alkalmi segítői: Morgot és Ungoliant, sőt később Morgoth és Szauron, Smaug és a Nagy Manó, Szauron és Arany Ar-Pharazón, Szauron és Szarumán/Banyapók. Mivel Tolkien legendáját úgy alkotta meg, hogy univerzális – egyfajta nagyon pszeudo-krisztiánus – legyen, ezen nem is csodálkozhatunk. (Mj.: azért ebből is látszik, hogy Tolkien művét lehet kereszténynek nevezni, de semmi esetre sem katolikusnak: bármennyire is későbbi hagyomány eredménye, de csak 1 „főördög” létezik, akinek nyomába nem érhet más gonosz. Konkrétan pedig a Gyűrűk Urában nem látszik, hogy a jó cselekedetek elősegítik az üdvözülést. A szereplők mindegyike ugyanis már egy előzetesen meggyökeresedett viselkedési mintával él, vagyis a megváltás hiányzó útja nem áll mindenki előtt nyitva. Ha már keresztény parafrázis, ebből a szempontból C. S. Lewis és a Narnia krónikái jobban teljesítenek.) Ennek egy másik következménye, hogy minden korszaknak kell, hogy legyen egy nagyobb „főgonosza”, akinek azonban a megjelent történetek alapján már korábban jelen kellett lennie a világban (Vö.: Jelenések könyve). Vajon az Ember Korában ki lesz ez? Az említett cikk ezt Bombadil Tomában találja meg. De ki lehet még mérhető hozzá – a tündék távozása és a mágia hanyatlása után – Középföldén? Hiszen az orkok, trollok, sárkányok a kihalás szélére kerültek, ha ki nem haltak. Figyelembe kell venni a kiválasztásnál azt is, hogy a gonoszok gyakran egymástól viszonylag távoli helyen élnek, vagyis befolyásuk földrajzilag korlátozott. (Tolkien valószínűleg ezzel akarta érzékeltetni, hogy nem érhetnek fel Illúvatar hatalmához, aki azonban az ugor Numi-Torumhoz hasonlóan egyúttal egy passzív – sőt tehetetlen – égisten.). Persze néhány attribútumuk megegyezhet: Morgoth és Ungoliant telhetetlen „éhsége” a Szilmarilokkal szemben, Szauron „vámpírrá” változás és Morgoth torz teste, Szauron „földöntúli szépsége” és Arany-Pharazón, Szarumán palantírja és Szauron lelke stb.

Mindezeket megfontolva vajon ki lehet – a valák, tündérek és mágusok nélküli – Középfölde főgonosza, ha a másik, aki erre a címre joggal pályázhat, az maga Bombadil Toma? Egyetlen választási lehetőség van: Szilszakáll.

Hogy megértsük, miért jelent veszélyt Bombadil Toma, az Öregerdő és az entek Középföldére és az emberek uralmára, a geopolitikai elemzést kell segítségül hívnunk.

Geopolitika:

A geopolitika a nemzetközi viszonyok térbeli és részben földrajzi aspektusaival foglalkozó multidiszciplináris társadalomtudomány, amely a 19. század utolsó harmadában alakult ki. Már ekkortól számolhatunk két irányzattal: a kezdetben népszerűbb, szociáldarwinista (organikus) irányzat és az angolszász, a geostratégiai tervezésből – a puszta katonai szempontokon túli információk utáni érdeklődés – kinövő. Előbbi hanyatlását az okozta, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (a kontinentális országok körében népszerű irányzat erősen idealisztikus volt), és ennek során nem mellékesen súlyosan diszkreditálódott a jobboldali diktatúrákkal, a fasiszta és nemzetiszocialista rezsimekkel való – sokszor személyi – összefonódások miatt is. Olyannyira súlyos helyzet alakult ki, amely majdnem az egész geopolitika eltűnésével, erőteljes hanyatlásával járt együtt (1945 után szervezetileg a megmaradt spanyol, portugál és dél-amerikai államokban tudott tovább létezni), legalábbis nyugaton. A hatvanas években kezdett kialakulni a kritikai geopolitikai iskola, amely a geostratégiai tervezés meghaladását („kritikáját”) tűzte ki célul. Nemcsak a határok fogalma változott meg és jelentek meg nem állami szereplők is az elemzésekben, hanem új elemzési terek jelentek meg: a Világűr, a Virtuális Tér stb. A kritikai iskolának köszönhetően váltak elemezhetővé különböző fikciós terek is. [Híres geopolitikai elméletalkotók: Hunfalvy János, Teleki Pál Rudolf J. Kjellén, A. T. Mahan, Sir H. John Mackinder, N. J. Spykman, Alexander de Seversky, de napjainkban ismertebb Zbigniew Brzezinsky, Francis Fukuyama és Samuel P. Huntington neve]. Érdeklődőknek: Szilágyi István (2013): Geopolitka. Publikon. Pécs

Térbeli változások

Tegyük fel a kérdést, hogy mely hatalom vagy hatalmak voltak azok, amelyek a legtöbbet profitáltak a Gyűrűháborúkból? Az abszolút vesztes megállapítása nem nehéz, hiszen Mordor-t totálisan elpusztították (habár a szűkebb értelemben vett határai között nem folytak súlyos harcok, de a Gyűrű megsemmisítése egy tömegpusztító fegyver hatásával ért fel). Az orkok és a trollok a kihalás szélére sodródtak, mert életük fenntartásához szükséges volt a sötétség, de legalábbis az éles napfény kerülése. Ha eltekintünk a keresztény parafrázistól, valószínűleg evolúciósan alkalmazkodtak egy olyan földtörténeti időszakhoz, amelyben nem volt jelen, vagy azt állandóan felhő borította. Ez alátámasztja az, hogy a források a tündéktől eredeztetik őket, akiket „megrontott” a sötét hatalom. Átvitt értelemben ez egy olyan korszakra utalhat, ahol az aktív tektonikus mozgások (amelyek Középföldére jellemzőek) által kiváltott vulkanizmus az ősök egy részét vándorlásra ösztönözte, míg mások maradtak lakhelyükön és alkalmazkodni kezdtek a körülményekhez. Egyes feltételezések szerint már e korai közösség is kettészakadt, elsősorban vallási okokból (régi folklór-emlékek alapján. Lásd: Orome, a sötét vadász kultusza.)

Jegyzet: